.png)
A tavalyi Pozsony–Trieszt út után tudtam, hogy vissza fogok térni az Alpokba. Ezúttal Európa egyik legismertebb kerékpárútjára, az Alpe Adriára esett a választás. Az útvonal az ausztriai Salzburgból vezet egészen az Adriai-tengerig, az olaszországi Gradóig. Hét nap a nyeregben, több száz kilométer, egykori vasúti alagutak, alpesi panorámák és ismét egy csomó felejthetetlen pillanat.
Útvonal röviden:
- Salzburg
- Werfen
- Bad Gastein
- Mallnitz
- Villach
- Tarvisio
- Venzone
- Udine
- Palmanova
- Grado
Hossz: kb. 400 km
Időtartam: 7 nap
Felszerelés: többek között 4 HOLOKOLO ELEVATE mez :-)
Miért pont az Alpe Adria?
Az Alpe Adriát már tavaly is terveztem. Mivel a Bad Gastein és Mallnitz közötti vasútvonal felújítás alatt állt, és nem volt más értelmes alternatíva, elhalasztottam idénre.
A annyit dicsért Alpe Adria. Vajon tényleg olyan, amilyennek leírják? Elmesélem. :-)
… a már megszokott módon egyedül, de mégsem egyedül … a kutyámmal, „Gizával”. :-)
1. nap: Salzburg – Golling an der Salzach
Autóval Bécsig, Bécsből vonattal Salzburgig, és ezzel kezdetét vette valami, ami már egy egész éve a fejemben járt. Let’s Go. :-) A kezdet hozott egy kis stresszt. Bekapcsoltam a navigációt, és rájöttem, hogy pont ennek a régiónak a térképeit nem töltöttem le … gutaütést kapok. :-) Ezt csak úgy lehetett volna megoldani, ha géphez csatlakoztatom, de ahhoz semmi kedvem nem volt. A fehér semmin mutatta az útvonalat, és ez nekem elég is volt … indulás.
Pár kilométer után rájöttem, hogy nincs is rá szükségem. Az útvonal tökéletesen ki volt táblázva. Salzburgból nagyon gyorsan kijutottam, előttem pedig ott magasodtak az Alpok és az a klasszikus osztrák vidék. Néha meg kellett állnom, és csak bámulni … más szóval: kifújnom magam a 35 kg miatt, amit megint magammal húzok. :-) A kisasszony természetesen az utánfutóban csücsül.
Az első napot csak amolyan bemelegítésnek szántam. Kb. 30 km után fel is állítom a sátrat egy kempingben, Golling an der Salzach városkája mellett. Egész este azon gondolkodtam, mit is láttam valójában, és már az első nap után tudtam: ennél szebb kerékpárúton még sosem tekertem.
Szeretnéd ezt élőben is látni? Nézd meg az 1. napról készült rövid videót az Instagramunkon!
2. nap: Golling an der Salzach – Bad Gastein
A reggel furcsa volt. Egész éjszaka esett, és elég hideg volt. A sátor és minden más is csuromvíz. Összepakoltam és mentem tovább. Körülöttem az Alpok néhol ködfátyolba burkolózva … gyönyörűség. :-) Az egész napos időjárás-előrejelzés elég bizonytalan volt, de szerencsére nem jött be. Dél körül felmelegedett az idő. Ami vizes volt, megszáradott, aztán pedig jött a tökéletes időjárás.
Előkerültek viszont a kőkemény emelkedők és az első bringatolások is. Ekkor már Giza is saját lábán ment. Gondolhatnád, hogy segíthetett volna húzni … olasz agár … esélytelen. :-))) Hegyek, rétek, alagutak … egész napos emelkedő, de a kilátás és az egész nap hangulata egyszerűen wow.
75 km-rel a hátam mögött jött a csattanó. 900 méterre a céltól olyan szakadó eső zúdult ránk, hogy én is, a kutya is, az utánfutó is, minden ázott. A Bad Gastein alatti kempingben volt lehetőség szobát kivenni, úgyhogy egyetlen másodpercig sem haboztam. Megyek szárítózni … magamat, az utánfutót, a kutyát, a sátrat, aztán jóóóó éjt!
Nézd meg, hogyan küzdöttünk meg ezzel a nehéz 2. nappal!
3. nap: A kempingben maradok
Ahogy elkezdett szakadni, úgy esett egész nap. De egyáltalán nem bántam, mert ki kellett szárítanom a dolgaimat, a szállás pedig szuper volt. Hihetetlen nyugalom, és az ablakból a kilátás az Alpokra még esőben is eszméletlenül jó. A nap hátralévő részét a száraz cuccok fokozatos elpakolásával, a következő napra való felkészüléssel, pihenéssel és osztrák teleshop nézésével töltöttem … erre amúgy hihetetlenül rá tudok kattanni és a végtelenségig tudom nézni :-))) Az időjárás-előrejelzés a túra végéig már tökéletes volt.
4. nap: Bad Gastein – Tarvisio
Reggel felkelek. Megyek sétáltatni Gizát. Kimegyek. Odakint 5 fok, a hegyekben hó … ezt azért nem annyira kívánod. Magamra vettem mindent, amim volt, Gizát is felöltöztettem :-), és indulás.
Pár kilométer után elértem azt, amiről mindenki beszélt. A csodás Bad Gastein. Gyönyörű, de szörnyen kegyetlen a kerékpárosoknak. Soha nem tekertem még ilyen emelkedőkön. Ezek nem dombok voltak, hanem falak :-) De tényleg gyönyörű. A város közepén lévő vízesést pedig órákig tudtam volna nézni.
Megérkeztem a vasútállomásra, ahonnan a vonat az alagúton át Mallnitzba visz. Ide csak ezzel a vonattal lehet eljutni. Útközben úgy döntöttem, hogy Mallnitzban átszállok egy másik vonatra, és elhúzok egészen Villachig, mivel veszítettem egy napot. Villachban dél körül szálltam ki, 25 fokban. Vagyis fél nap alatt 20 fokos különbség. :-) Egy gyors bevásárlás, és már alig várom az olasz határt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amint átlépem bármelyik olasz határt, szebb lesz az életem :-) … Olaszországban vagyooook! A terv ismét kemping volt, de Tarvisióban egy sincs … úgyhogy szobát veszek ki. Ez volt a legkontrasztosabb nap :-)
A fagyos hegyektől a napsütötte Olaszországig tartó videót itt nézheted meg
5. nap: Tarvisio – Gemona del Friuli
Mától minden nap cappuccino és croissant :-) Tarvisióban kezdődik állítólag az Alpe Adria legszebb része. Ez mindenkinek egyéni, de az biztos, hogy a legkönnyebb. 60 km gurulás lefelé. Néhol 20 km-en keresztül hozzá sem értem a pedálhoz. Ez a kerékpárosok paradicsoma, és ez látszik is. Útközben rengeteg kávézó, kiülő, és ezzel arányosan rengeteg bringás. Minden olyan, mint egy képeslapon, de a valóságban, nem giccsesen.
És ami a legfontosabb ezen a szakaszon … az alagutak … nem kettő, nem 10, hanem tucatnyi. Nem számoltam őket, de az AI szerint 32 van ezen a szakaszon, ami reálisnak tűnik. Megérkezem Gemona del Friuli városába. Találtam itt egy nagyon kellemes kempinget. Mindenki mosolyog, amikor meglátják Gizát az utánfutóban. :-) Pizza + sör, és jóóóó éjt!
Nézd meg a videót a tucatnyi alagúton átvezető tekerésről és az olasz bringaparadicsomról
6. nap: Gemona del Friuli – Fogagna
Reggel nem sietek sehova. Előttem a legrövidebb nap az összes közül, mindössze 27 km. Mindenem el van pakolva, már csak a sátor hálófülkéje áll. Miért? Giza miatt. A kisasszony 10 óráig közölte, hogy semmi :-)
Ma a helyi kávézókat fogom végigjárni az úton. Cappuccino – croissant, cappuccino – croissant, cappuccino – croissant, meg pár helyi kisbolt, ahol mindenki ismer mindenkit. Szuper látni, hogyan viszonyulnak az olaszok a kutyákhoz. A szupermarketben külön kutyás bevásárlókocsi van. Semmi „kutyával belépni tilos”. Nem volt olyan ember, aki ne mosolygott volna Gizára. Amikor megálltam, mindenki odajött hozzá megsimogatni. :-)
Ez egy nagyon mosolygós nap volt, amit az utolsó kempingben zárok Fogagna városában. Kicsit kiesik az útvonalból, de nagyon közel van. Nem tudom, ez valami hagyomány-e, de egy évvel ezelőtt is az utolsó éjszakát egyedül töltöttem a kempingben :-) Mindent kimosodtam, amim volt … volt mosókonyha. :-)
A laza napról készült videót itt találod
7. nap: Fogagna – Grado
Az utolsó nap az úton. :-( Furcsa érzés. Örülök, mert már alig várom a páromat, akivel Gradóban találkozom, de közben bosszant is, hogy vége van. :-) Utoljára összepakolok, és irány Udine … találd ki, miért … cappuccino + croissant.
A város teljesen üres. Néha egy-egy ember a kávézóban. Én a legkevésbé túlhájpoltat választottam, és mint mindig, most is ez volt a legjobb döntés. A tulajdonos egy kb. 60 éves nő, angolul semmit nem tud, de a croissant akkora, mint a fél tányér, én meg kettőt rendeltem … nem tudtam, mekkorák. :-) Giza kisegített.
A következő megálló Palmanova városa volt. Madártávlatból egy gyönyörű csillag. Nagyon szép város. Elbeszélgettem egy „helyi” cseh párral (hátha magukra ismernek) arról, milyen kutyával bringázva utazni, aztán mentem tovább. Pár kilométerrel Grado előtt megelőz a Tinkám :-) A tenger és Grado …. célba értem … teljesítettem az Alpe Adriát a kutyámmal az utánfutóban. :-)
Nézd meg az utolsó szakaszról és a tengerhez érkezésről készült videót
Mit mondjak erre?
Ha van bringád, indulj el, mert már az én kutyám is teljesítette az Alpe Adriát! :-)))
Ez nem csak egy kerékpárút. Ez egy utazás, amely során a táj a magas Alpokból olasz szőlőültetvényekké, végül pedig az Adriai-tengerparttá alakul. Hét nap alatt több száz kilométert tekertem, rengeteg embert megismertem, és ismét emlékeztettem magam arra, hogy a legszebb élmények nem tervek alapján születnek. Csak ülj fel a kerékpárra és indulj el …
