.png)
Miért is nevezik a kerékpározást egyéni sportnak? Talán éppen azért, mert az ember egyedül is élvezheti ezt a sportot. De bizonyos esetekben nem csak a teljesítményről, az elégetett kalóriákról vagy a megtett kilométerekről van szó. Néha fontos, hogy a sportolásból fakadó örömöt megosszuk valaki mással is. A szabadidejét úgy töltheti el a legjobban, ha a kedvenc sportját a partnerével együtt űzi.
Az én személyes utam a kerékpározáshoz elsősorban egy kapcsolaton keresztül vezetett, mivel nem volt autóm vagy más motoros járművem, a kétkerekű pajtásomat kellett „bedobnom” a randevúhoz vezető úton. Igazi iskolapéldája vagyok annak, hogy a kerékpározáshoz milyen kacskaringós úton lehet eljutni. Egy régi kis biciklivel kezdődött, amivel csak a boltba jártam. Azt hiszem, a kerékpározás iránti szeretetem igazi bizonyítéka már akkor is megmutatkozott, amikor egy felfüggesztés nélküli kis bicóval 15 km-t tettem meg egy földes úton. Fokozatosan egyre jobb és jobb kerékpárra váltottam, amíg bele nem szagoltam az országúti kerékpározásba, amelyhez a mai napig hű maradtam.
Sokszor egyedül tekertem, mert elsősorban biciklizni akartam, de rájöttem, hogy ha kettesben tekerünk, annak is megvan a maga varázsa. És ha az embernek már van egy barátnője, akivel egyre több időt szeretne eltölteni, akkor elkezdi az egyiket a másikkal összehangolni. A magányos túráim egyre inkább megritkultak, mivel a barátnőm is csatlakozott hozzám. Ami azt illeti, olyan útvonalakkal kezdett el engem megismertetni, vagy olyan helyeket mutatni, amelyeket még soha nem láttam és ahol még soha nem jártam.
Milyen is egy szokványos túra kettesben? Feltekerünk a célig, fényképet készítünk, feltesszük a közösségi médiára, és várjuk az elismerő kommenteket. De Önök, igazi sportolóként, tudják, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű. A csodálatos romantikus fotókon nem látszik az az elcsigázottság, amiben a célig vezető úton részünk volt. Röviden, nem mindig felhőtlen romantika. Mi is átéltünk már igényesebb sportteljesítményeket, amelyeket gyakran a fáradtságtól könnyben úszó szemek kísértek. Sok esetben megtörténik, hogy a társaság ellenére az ember mégis elmerül a gondolataiban. Ilyenkor lép előtérbe a tolerancia és annak az elfogadása, hogy a partnerének egyedül kell megoldania a nehezebb helyzeteket. És olyan eset is van, amikor a párok egymásnak nyújtanak segítséget. Ezek azok a szituációk, amelyeket a közösségi médiában közzétett fotók nem örökítenek meg.
Úgy gondolom, hogy a sport elég sok lehetőséget teremt a partnereknek arra is, hogy kölcsönösen megismerjék egymást. Az utak nem mindig csak a dombról lefelé vezetnek. A nehezebb pillanatokban megismerhetjük egymás valódi személyiségét. Az olyan gyengeségek, mint a türelmetlenség, a robbanékonyság, vagy a döntésképtelenség egyre jobban előtörnek, de ugyanígy a pozitív személyiségjegyek is, amelyek hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, hogy számíthatunk a másikra, és még több időt akarunk együtt tölteni. Az is kiderül, hogy a partnerednek van-e elég bátorsága a technikailag igényes és gyors MTB-lejtőkhöz vagy a gyors országúti lejtőkhöz. Továbbá kölcsönösen felmérhetjük egymás állóképességét és türelmét az emelkedőknél az erőviszonyok elosztása során.
A javaslatom pedig a következő. Ha a leendő partnerét ki szeretné próbálni, vigye el egy nagyobb kihívást jelentő, kalandosabb útra, ahol minden helyzetben tökéletesen letesztelheti. Meglepetést okozhat az is, hogy a rossz időjárásban is ugyanolyan lelkes, hogy dühöng a folyamatos emelkedők miatt, hogy már alig várja a végét, vagy hogy mennyire ismeri a kerékpár különböző részeit technikai szempontból, mint például a váltást vagy a pedál taposásának a kadenciáját :D
A sportolással töltött szabadidő legnagyobb jutalmát a felejthetetlen élmények jelentik. Akár az egymás társaságában töltött vidám pillanatokról, akár az újonnan felfedezett helyekről is legyen szó. Véleményem szerint korlátlan a lehetőség új helyek, vagy műemlékek felfedezésére. A kerékpározás nagyon jó módszere annak, hogy a nyári szabadságot még élvezetesebbé tegyük. Ha nem csak a megszokott sztereotípiákra korlátozódunk, a kirándulás érdekesebbé, dinamikusabbá válik, és lehetősége nyílik arra, hogy a lehető legteljesebb mértékben élvezze.
Mit adott nekem a közös sportolás? Az út háromnegyedénél már többször visszafordultam volna. Általában ennek az oka vagy a kimerültség, vagy a nem éppen kellemes időjárási körülmények voltak. Ekkor jöttem rá, hogy az embert a másik jelenléte és energiája is előre viszi. Amikor ugyanezt a kérdést feltettem a feleségemnek, azt válaszolta, hogy sok helyre nem jutott volna el, ha én nem támogattam volna őt lelkiekben a célig. Ez egy paradoxon, de ő mutatta meg nekem a sportág csodáját, én pedig segítettem neki átlépni a saját határait. Ezt nevezem én egymás kölcsönös kiegészítésének. Most már csak abban reménykedünk, hogy a gyermekünk is tovább viszi a közös sportolás iránti lelkesedésünket. ?
Hisz abban, hogy létezik szerelemben első látásra? Én hiszek a csodában, de az igazi szerelem idővel jön. Szerintem a kerékpározás esetében is pontosan ugyanez a helyzet.
