.png)
Tavasszal úgy döntöttem, megvalósítok valamit, amit már ősz óta dédelgettem a fejemben: egyedül, sátorral és Gizával (a kutyánkkal) utánfutóban, kerékpárral elindulok Pozsonyból egészen Olaszországig. Az út Ausztrián, Olaszországon, Szlovénián és újra Olaszországon át vezetett Triesztig. Nyolc nap, több száz kilométer, kihívások, csend, kilátások és a személyes szabadság érzése.
Az út röviden
Pozsony – Donnerskirchen – Gloggnitz – Knittelfeld – Klagenfurt – Villach – Bovec – Cividale del Friuli – Trieszt
Hossz: kb. 600 km
Időtartam: 8 nap
Felszerelés: kerékpár, sátor, kutya utánfutó
Utazás kutyával
A kutya végig az utánfutóban volt, amit a bringámhoz csatoltam. Volt, ahol úgy tűnt, mintha első osztályon utazna – máshol csendben szidtam, mikor hegymenetben húztam felfelé. Gyakori megállók természetesen voltak – ivásra, pihenésre és hogy kicsit szaladgáljon. De az igazság az, hogy ő volt a legjobb útitársam :)
Nap nap után
1. nap – Pozsony → Donnerskirchen
Tele várakozással és tisztelettel indultam Pozsonyból. Előttem gyönyörű napsütés, mögöttem sötét fellegek, mintha világvége közeledne. De végül szárazon megúsztam, Gattendorfon és a Neusiedl See mellett át érkeztem meg a donnerskircheni kempingbe, ahol terveztem tölteni az első éjszakát. Az első kilométerek az átállásról szóltak – megszokni a mögöttem lévő utánfutót és a csomag súlyát. Minden olajozottan ment, és hihetetlenül élveztem, hogy végre itt van a pillanat. Szőlőültetvények, borospincék mindenütt. Egyszerűen eufória. Este felállítottam a sátrat és már csak a nyugalom maradt.
2. nap – Donnerskirchen → Gloggnitz
Ausztria egy kerékpáros paradicsom. Nyugodt utak, rendezett bicikliutak, falvak, mintha prospektusból lennének. Újra gyönyörű. De jöttek a nehezebb pillanatok is – folyamatos emelkedők és lejtők... mint egy hullámvasút. Már elegem volt belőle, de a visszafordulás vagy feladás szóba sem jöhetett. A második éjszakát Gloggnitz városában töltöttem egy szálláson. Teljesen KO voltam, de büszke, hogy sikerült. Este rájöttem, hogy tervezni és megélni két külön dolog :) Túlbecsültem magam. A bringa, a csomag és a kutyás utánfutó összesen kb. 47 kg volt, és még a kisebb emelkedők is komoly kihívást jelentettek. A hogyan továbbot reggelre hagytam.
3. nap – Donnerskirchen → Knittelfeld
Pont úgy ébredtem, ahogy nem akartam – kimerülten. Erre a napra 85 km és a Semmering síközpont átszelése volt betervezve. Abban a pillanatban ez lehetetlennek tűnt. Tartottam egy pihenőnapot a bringától, és mivel tartani akartam a 8 napos tervet, vonatra szálltam. Így jutottam Knittelfeldbe. Útközben még bementem egy boltba feltölteni a készleteket. Aztán már csak pihenés és az útvonal teljes újratervezése.
4. nap – Knittelfeld → Klagenfurt → Villach
Új nap, új ember :) Ezt a napot fele-fele arányban oldottam meg. Knittelfeldtől Klagenfurtig még vonattal mentem, mert úgy ítéltem meg, hogy az út újra hullámvasút, és nem akartam úgy kimerülni, mint a második napon. Jól döntöttem. Klagenfurtban szálltam le, előttem a csoda – Wörthersee. Végigtekertem az egész tó mentén. Brutálisan jó bicikliút, gyönyörű kilátás, pihenőhelyek, stégek. Egy stégnél megálltam, elővettem a gázfőzőt és a kotyogós kávéfőzőt... sehol sem ittam még ilyen jót. TOP. A tó híres a hagyományos VW tuning találkozóiról, és pont beletrafáltam egybe. Mindenhol egyedi VW-k. Szuper. Délután érkeztem meg Villach melletti kempingbe. Sátrat állítottam és este beszélgettem egy német párral, akik az Alpe Adria bringautat járták (arra jövőre én is megyek :) ) ... jóéjt!
5. nap – Villach → Bovec
Reggel frissen. Ülök a sátor mellett egy kávéval és gondolkodom, mi vár rám. A legkeményebb nap. A legnagyobb emelkedő, a legmeredekebb lejtő. Egyszerűen durva. Elindultam azzal a tudattal, hogy ma mindent beleadok, mert Bovecnél terveztem egy pihenőnapot. Ismét gyönyörű bicikliutak, panorámák, tájak. Ausztria vége, és átlépek Olaszországba – WOW. Még mindig csak szuperlatívuszok. Egyszerűen csodás. Egy folyó mentén érkeztem meg a Rio Lago tóhoz. Itt kezdődött a pokoli emelkedő. Az utolsó 5 km-t tolni kellett a biciklit, de felértem, és újabb határ – most Olasz–Szlovén – WOW. Lejtő... mit mondjak... megégtek a fékek :))) Bovceban vagyok, a sátrat cseh motorosok mellett állítottam fel. Ez volt a legnehezebb, de a legszebb nap is. Azért is, mert egy nap három országban jártam.
6. nap – Bovec
Ma maradok Bovceban. Pihenés, kávé, étterem. Egyszerűen chill. És ha már Bovec – a Soča folyót látni kötelező, különben mintha itt sem lettél volna.
7. nap – Bovec → Cividale del Friuli
Elbúcsúzom Bovcetől és továbbindulok. Kellemes lejtő végig az útvonalon, határátkelés és újra Olaszországban vagyok. Ez a szakasz semmi különös nem volt, leszámítva a szokásos gyönyörű kilátásokat. Már megszoktam :) De aztán megérkeztem Cividale del Friuli városába, és leesett az állam. Gyönyörű olasz kisváros, ahová egy hatalmas hídon át jutsz be, alatta a gyönyörű türkiz Natisone folyó. Brutális. A kemping közel van, így leültem egy padra és csak néztem, értetlenkedtem a szépségen. Útközben még bolt – utolsó készletek. Kemping... egyedül, sehol senki :)
8. nap – Cividale del Friuli → Trieszt
Az utolsó nap. Szomorúság, hogy vége, de öröm is, hogy sikerült. Elbúcsúzom ettől a gyönyörű várostól és továbbmegyek. Kb. 60 km után meglátom a tengert... YESSS... pár km-rel később lejtő a városba, macskaköves utcák, nevezetességek, kikötő. Fáradtan, de boldogan. MEGVAN!
A felszerelés értékelése 8 nap után
Nem tudom, változtatnék-e valamin, még annak ellenére is, hogy nehéz volt, amit vittem. Semmi nem hiányzott. Semmivel nem volt gondom. Nem érzem, hogy felesleges dolgom lett volna – talán csak a bringás nadrágok. Három volt nálam, de a Holokolo Novel Pro volt a legkényelmesebb – bőven elég lett volna egy. Nagyon fontos volt a kényelmes nadrág, mert a nap nagy részét a nyeregben töltöttem. Ezek pontosan azt adták, amire szükségem volt – mintha rajtam sem lettek volna. Kényelmes betét, anyag, mint a második bőröm. Még a túra után is úgy néznek ki, mintha nem is hordtam volna őket.
8 nap, több száz kilométer, több száz élmény. Egy út, amit sosem felejtek el – a hűséges kutya, a minőségi felszerelés és a saját döntésem miatt, hogy elindulok.
Ha gondolkodsz hasonló túrán – ne félj. Pattanj bringára, vigyél sátrat, minimál felszerelést... és talán egy Holokolo nadrágot is. A világ vár :)
