.png)
Amikor elképzeltem az első triatlon táboromat Spanyolországban, a napfényben fürdő hegyi szerpentineket, a kerékpárok barnulását és a kilátást láttam magam előtt, amelyet oly sokszor csodáltam az Instagramon. Ezúttal azonban a valóság úgy döntött, hogy egy kis „drámaiságot” ad ehhez a vízióhoz – Spanyolország… esővel fogadott minket. Néha csak egy enyhe, máskor özönvízszerű záporral, ami miatt megálltam egy helyi kávézóban egy forró csésze teával. Megbántam? Épp ellenkezőleg! Életem egyik legjobb túrája volt. Mit sikerült megnéznem, milyen útvonalakat hódítottam meg és mit tapasztaltam meg? Élvezd a kerékpáros történeteimet, de légy óvatos – esőkabátra lesz szükséged!
Bemelegítő „jó reggelt” – Pego
Az első spanyol aszfalton tett túra mindig különleges ízzel bír! Miután megkaptuk a kerékpárokat és szenvedélyes vitát folytattunk arról, hogy „mit vegyünk fel?”, másnap reggel Pego városa felé indultunk. Az útvonal meglehetősen nyugodt volt, az aszfalt tökéletes, és narancsligetek és ködös hegyek mellett haladtunk el, amelyek úgy néztek ki, mintha még nem itták volna meg a reggeli kávéjukat.
Pegóban rábukkantunk egy nyitott kávézóra (egyike a kevésnek). Leültünk egy asztalhoz, rövidnadrágban, vizes betétekkel, de boldogan, mert rendeltünk bonbont és egy meleg almás pitét. Egy rövid szünet után visszamentünk a szállodába, és útközben egy pillanatra előbukkant a nap! Emlékeztetett minket arra, hogy még a legrosszabb pillanatokban is vannak örömteli pillanatok.
A napot egy futóedzéssel zártuk a sétányon.
Castell de Castells – kaland (szó szerint) a felhők alatt
A második napon egy nagyobb kaland várt ránk, mint egy könnyű domb kávézásra – Castell de Castells. Kilométerről kilométerre egyre vadabb és szebb lett a táj, az útvonal pedig egyre hosszabb lejtőkkel varázsolt el minket. Sajnos az időjárásnak más tervei voltak, és ahogy közeledtünk a célhoz, az ég megmutatta igazi színeit.
Megálltunk egy útszéli kávézóban, ahol epermázas sajttortával, bonbonnal és kamillateával kínáltak minket – ez a kombináció állítólag megmentette volna a morálunkat. Röviddel ezután érkezett egy másik csoport, akik a zuhogás során jöttek le a hegyekből. A csoportom úgy döntött, hogy visszatér a szállodába. Visszafelé menet nevettem magamban, hogy még mindig „gyönyörű”, pedig egyetlen száraz folt sem maradt rajtunk. Annak ellenére, hogy víz volt a cipőmben, hálás voltam, hogy cipővédőt vettem fel (ahogy szinte mindig szoktam) – nem fagyott meg a lábam, és nem éreztem akkora kellemetlenséget.
Egy másik csoport aznap Val d’Ebo-ba ment. Hallottam, hogy gyönyörű és festői útvonal hosszú emelkedőkkel, de a kilátást sűrű köd takarta. Ennek ellenére elérték úti céljukat.
Xàbia regenerálódása
Két esős nap után itt volt az ideje egy csendesebb kirándulásnak. Xàbiába indultunk – egy városba, ami teljesen elvarázsolt. A városba való leereszkedés tiszta öröm volt, és minden kanyarban feltűntek az első házak.
Továbbmentünk a part mentén, a háborgó tengert nézve. A végén egy kis kávézó várt ránk finom édességekkel és kávéval. Ahhoz azonban, hogy odaérjünk, meg kellett másznunk a kemping egyik legmeredekebb dombját. Számomra ez valószínűleg az egész út legnehezebb élménye volt. De másodszorra tudtam, hogy meg tudom csinálni – és ez nagyon motiváló volt.
Aznap úszóedzésünk is volt, ami majdnem elmaradt a... Spanyolországban kiadott heves esőzések és árvizek miatti vörös riasztás miatt. Végül sikerült elmennünk egy másik, a városon kívüli medencébe, ami szerencsére nyitva volt.
Coll de Rates – a ködös királyság
Elérkezett a nap, amire a legjobban vártam, de egy kicsit féltem is tőle – a Coll de Rates. Az időjárás a tábor kezdete óta fenyegetett minket, de nem adtuk fel. Miután hallottam azok történeteit, akik már meghódították ezt a hegyet, a legrosszabbra számítottam – így a saját képességeimhez mérten, magas pulzusszám nélkül vettem fel a tempót. Meglepetésemre egy hosszú, egyenletes és nyugodt emelkedő várt rám – technikailag kezelhető, de a kilátás… percről percre varázslatosabb volt. A köd gyengéden beborította az utat, csökkentve a látótávolságot. Csak én voltam, a biciklim és a lélegzetem.
Vártam egy pillanatnyi habozást, de… sikerült! Felmásztam a csúcsra, sőt egy kicsit feljebb is, hogy kipipáljak egy szakaszt a Straván. A csúcson azonban a mindenki által ismert kilátás várt rám – csak egy fehér paplan terítette be a csúcsokat. Volt benne valami különleges.
Tudtam, hogy a fejem készen áll a lejtmenetekre, és nagyon vártam őket. De amikor leereszkedtünk a csúcsról, hirtelen zápor bukkant elő a ködből. A körülmények ellenére mindenki biztonságban megérkezett a célállomásként szolgáló Blanca Bikes kávézóba. Ettünk egy meggyes tortát, amire életem végéig emlékezni fogok. Voltak helyi szuvenírek is - az én esetemben egy póló és egy Coll de Rates kávé. Ez a szett egészen Lengyelországig velem jött!
Triatlonos akcentus – mászás a Cap de Sant Antoni világítótoronyhoz
Másnap a triatlonisták kedvenc része következett – a „tégla” edzés. Ezúttal több mászásból állt a Cap de Sant Antonihoz, majd egy futásból a sétányon. Minden mászás több percig tartott, de a kilátás… tiszta mozi! Teljesen megérte kibírni az edzésnek ezt a részét, hogy aztán a tengerparti falon ülve hallgathassuk a tenger hangját. Az edzés után gyönyörű napsütés és felhőtlen ég fogadott minket. Végre lebarnulhattunk!
Az alapedzés és egy rövid pihenő után a medence felé vettük az irányt. Ezúttal nagyobb kihívást jelentett – a testünk már érezte az edzés mennyiségét és intenzitását.
Granadella – a tábor fináléja egy festői öböl felett
Nagy finálé! Az utolsó napon egyértelmű célunk volt – Granadella. Bár az időjárás nem volt kegyes hozzánk, az öböl olyan volt, mint egy mesebeli hely. Egy kis strand, sziklás szirtek, a szél zúgása és a béke… Amikor elegünk volt a kilátásból, egy kanyargós túra várt ránk a zöld vidéken keresztül. Azon a napon alig hittem el, hogy már a tábor vége is van. Hogy sikerült mindezt ilyen körülmények között megtennünk.
Összefoglalás – Spanyolország esőben is gyönyörű
Ez a tábor megmutatta nekem, hogy nem kell ideális körülmények ahhoz, hogy varázslatos emlékeket teremtsünk. Néha az esős reggelek, az átázott nadrágok és a csúcson lévő köd marad meg velünk tovább, mint a perzselő nap.
A bonbon 80 km esőben megtett út után tényleg jobban ízlik. És egy ilyen nap után egy meleg klímával teli zuhany tiszta luxus. Ha azon tűnődsz, hogy érdemes-e tavasszal Spanyolországba kempingezni menni – mindenképpen menj! Az esetek 99%-ában jó lesz az idő, és ha ezt az 1%-ot eléred, az útvonalak, a hangulat és az energia kitart az egész szezonra.
Ha további gyakorlati tippekre van szükséged a kempingtáska csomagolásához, nézd meg a „Mit csomagolj egy kerékpáros táborba Spanyolországban” című cikkemet, majd kezdd el megalkotni a saját álmaidat és történeteidet! Ha én megcsináltam, te is meg tudod csinálni! Rekordmennyiséget edzettem a hét folyamán – 20 órát!
Ui.: Köszönet az edzőmnek, @coach.bizonnak, aki megszervezte a táborunkat, és nem hagyta, hogy az eső eltántorítsa! Ha újra döntenem kellene, gondolkodás nélkül vennék egy repülőjegyet Spanyolországba!
