Everesting

Tag-ek:
Everesting>

A világ legmagasabb legendás hegye nemcsak hegymászókat, írókat és filmesek inspirál, de kerékpárosokat is. Nem, még nem tudok fentről lefelé tartó versenyről, de alternatív túráról igen 😊

Lehet, hogy már hallott az Everesting kihívásról, de ha még nem, akkor röviden. Aki 8 848 magassági métert tesz meg egy kerékpározás alatt egy dombon, beírja megát a hírességek csarnokába. Feltétel, hogy folytonos domb legyen kinetikus emelkedők nélkül, ugyanazzal az útvonallal fel és le. Hallottam olyan „esetről”, hogy egy 9 méteres magasságnövelésű utcán köröztek, vagy hosszú hegyeken való teljesítményről 8-10 fordulóval. A korona alatt, amikor lefújtak minden versenyt, a profi kerékpárosok a lehető legrövidebb idő alatt próbálták azt megtenni.

Hosszú ideig csak hallottam olyan egyénekről, akiknek ez sikerült, de októbertől már személyesen is ismerek egy kerékpárost a virtuális West End Bratislava Strava klubból, akinek ez  sikerült. Amikor velem tartott a szeptemberi százasomon, melyre 20:00-kor indultam azzal a céllal, hogy megszerezzem a szeptemberi Gran Fondo-t, említette, hogy gondolkodik az Everestingen. Egyáltalán nem csodálkoztam rajta, mert a nyári 600 km-es szinte nonstop kerékpározásától kezdve (amióta Monster-nak hívjuk) úgy tűnt, hogy mindenre képes. És annak ellenére, hogy fáradtan vett részt egy közös dombos kerékpározáson és egy 6 km-es emelkedő előtt azt mondtam neki, fönt megvárom, ő vár fönt egy percig engem pohárra a kezében a Strava szegmensben 😊 De amikor bejelentette, hogy még ezen az éven megpróbálkozna az Everestinggel, kételkedni kezdtem – hisz az emberek erre inkább a nyári, hosszú, világos napokat választják és nem a késő őszieket 😊

És amikor eljött a nagy nap és elkezdett körözni, legalább egy köröcske erejéig támogattam őt. Egy erdei dombot választott a hét közepén ebéd előtti kezdéssel, minimális felszereléssel egy fa mögé rejtett hátizsákban és nem tudom, volt-e egyáltalán tartalék ruhája.

De hagyjuk beszélni őt:

Monster, mi ösztönzött arra, hogy véghez vigyél egy ilyen akciót?

Legjobban talán az átlagos kerékpározás egyhangúsága és saját határaim túllépése. Az év elején alig vártam, hogy Németországban országúti kerékpáron megismerhessem Észak-Rajna – Vesztfália államot az után, hogy ősszel tanulmányaim mellett XC hegyi kerékpáron szeltem az erdőket. Sajnos, az ember tervez, a covid végez, jött az online oktatás és én otthon maradtam. Mivel a kerékpározás maradt és még mindig az egyik lehetséges sportolási tevékenység, többet tekertem az átlagosnál. Nyáron második alkalommal vettem részt a Tour de Felvidék versenyen, mely tájékozódási és hosszútávú verseny Szlovákiában, melyet a pozsonyi kerékpáros futárok rendeznek. Mivel, ahogy a bevezetőben is említetted, egészen tisztes távolságot letekertem (645 km-t nagyrészt dombos vidéken), szerettem volna még valahol kiszanálni a teljesítményt és szükségem volt valami célra az év második felére. Talán az a típus vagyok, akinek célra van szüksége, hogy ne lézengjen. Az után, hogy láttam, hogy az Everesting sikerült egy férfinak Bulliton (teherkerékpár elöl emelvénnyel, őt gyakran látni Pozsony utcáin, valószínűleg az ilyen őrültségek miatt törölték a 24 órás limitet 😊), azt mondtam, hogy nekem is sikerülnie kell.

 

Inspirál téged valaki a kerékpáros világból hasonló tevékenységekre?

Szeretem Lachlan Morton videóit nézni az Education First Pro Cycling csapatból szokatlan versenyekről a World Tour főmezőnyének profijai számára, mint például XC és gravel ultra versenyek (Cape Epic, Dirty Kanza, …)

Tetszik a fiatal német kerékpárosnő, Fiona Kolbinger hozzáállása is, aki megnyerte az utolsó Transcontinental race versenyt (ultra verseny Európán keresztül támogatás nélkül), legyőzte a férfiakat is. Szlovákiából, a West End-ből, ilyenek pl. Džuch Bán hosszú kerékpározásai.

Meg tudod nekünk közelíteni a dombot, amit választottál és hogy miért?

Az emelkedő kiválasztásának legfőbb kritériumai számomra a motoros forgalom intenzitása, a felszín minősége, a lejtés és a vízforrás közelsége volt. Nem akartam forgalomban kerékpározni, hogy ne legyen stresszes és a fáradságból kifolyólag ne kövessek el hibát. Nem vonzott az sem, hogy zökkenőkön bringázzak és kellemes lejtésű emelkedők közül válogattam. Ha hozzávesszük a vízforrás közelségét, akkor a kör leszűkült. A választásban segített az is, hogy azért, ha az Everestinget olyan emelkedőn abszolválod, ahol még senki előtted, különleges virtuális jelvényt kapsz. A pozsonyi Rača Potočná utcai parkoló felőli emelkedőt választottam a Dolný Červený kríž felé a Városi erdőkön keresztül aszfalton, a Strava-n a Parkoló – Dolný Červený kríž szegmens kb. 2 km hosszú, átlagos lejtése 8,7%, magassága a Strava szerint 187m, valóságban 177 m. 50x kellet rá feltekerni, ami nem kevés, de szerencsére az emelkedők gyakran váltakoztak a lejtőkkel.

Amint tudjuk, a magas dátumra való tekintettel végül csak a fél Everestinget akartad abszolválni. Hányadik forduló után döntöttél úgy, hogy megcsinálod az egészet?

A 30. forduló után, mikor már a fele után voltam és be akartam fejezni, elolvastam a West End csoport üzeneteit a chatben és bíztattak a folytatásra.

Normális esetben a menők pihenőhelye az autóban van, ahol melegített étellel töltik fel testi energiájukat és táplálják a mérőeszközöket is, van tartalék ruházatuk, pihennek benne. Te természetesre vetted a figurát, csak egy hátizsákkal. Mi mindent tartalmazott?

Főt ételt, mert azt az utóízt a számban, melyet az energiaszeletek fogyasztása után éreztem a Felvidéken, nem szerettem volna ismét átélni. A csapatmodell alapján rizskalácsokat készítettem – mivel először készítettem őket, tejberizs állagúak voltak. Ezen kívül édességet és édes pékárut. Óránként 30-60g szénhidrátot vittem be a szervezetembe.

Nem voltak technikai problémák? Milyen pótalkatrészeid voltak?

Technikai problémák nem voltak, még a Lezyne lámpa is, mely szereti saját maga szerint kezelni és tompítani a fényerőséget, szinte folyamatosan ment kiegészítő akkumulátor nélkül. Nem voltak nálam speciális dolgok, csak átlagosak, mint kerékbelső, tengelykapcsoló, pumpa, multitool, powerbank, széldzseki.

Fizikai válság nem következett be? Hibák és maradandó sérülések nélkül sikerült megcsinálni? :-)

A lábam még bírta volna, előre tartottam a hátam és a karom miatt, de talán a saját testsúlyommal való tornázásnak köszönhetően jobban bírták, mint a múltban. Biztos vagyok benne, hogy több kerékpáros is probléma nélkül megcsinálta volna a West End-ből. A lejtőknél nem jött bodycheck az erdei állatoktól, így az egyetlen, ami fájt, az a fenekem a vége felé és másnap, és természetesen a befejezés után a lábam.

És a pszichika, folyamatosan ugyan az a domb, nem kínlódtál?

Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani, de nem vagyok oda a túl hosszú utakért és nem igazán élvezem őket. Nagyon közel voltam hozzá, hogy fél Everestingnél befejezzem annak ellenére, hogy fizikailag jól álltam, de szellemileg kezdtem besokalni. Sokat segített, hogy nap közben a barátnőm támogatott a jelenlétével és egy kört megtett velem ugyanúgy, ahogy aztán éjjel te is.

Az egyik pont, hogy miért neveztem ezt a sikeres kísérletet naturálisnak, a realizáció abszolút nem szokásos dátuma. Miért ilyen későn, és megfelelt?

Kicsit meg akartam nehezíteni, hogy ne legyen olyan könnyű. Nem, dehogy, nem készültem erre a dátumra valahogy különlegesen. Valószínűleg abból fakadt, hogy nyáron a hagyományos bringázásokat élveztem, az Everestingre nem gondoltam, vagy nem hittem, hogy sikerülhet. Amikor szeptember végén beszéltem neked a szándékomról, úgy gondoltam, hogy hamarabb megvalósul, mint október végén, de a teremhoki közben szétcsapott szemöldök ezt kicsit hátráltatta.

Nap közben állandó 9 fok volt, ami ideális volt a Castelli Perfetto mezben meleg tempóban. Éjjel a hőmérséklet 5-6 fokra csökkent és a lejtőkön már érezhető volt ennek kényelmetlensége, de még mindig kibírható volt. Szerencsém volt, hogy abban az időben az erdős parkban vezető úton még nem voltak lehullott levelek és sár az esőzésektől, mint később ősszel.

Mik a további terveid? Szeretnél jelvényt szerezni az Everesting hírességek csarnokában a kettős Everestingért is, vagy a burkolatlan felületen való Everestingért, esetleg más kategóriában?

Ezen az éven nem sikerült megtennem a Pozsony – Kassa távot, már egy ideje vonz, akár egyedül, akár csoportosan, így remélem jövőre sikerül. Bízom benne, hogy a helyzet engedi majd megrendezni a harmadik Tour de Felvidék versenyt és a következő bikepacking-et a barátnőmmel. A kettős és hármas Everesting sem vonzz, de felkeltette az érdeklődésemet a 10K ROAM verzió – nincs egy emelkedőre rögzítve, hanem 10K magassági méter eléréséről van szó bármilyen, minimálisan 400 km hosszú útvonalon 36 órás időintervallum alatt. Nem tudom, milyen régi ez a kihívás, de a hírességek csarnokában az Everesting.cc-n még egyetlen szlovák sem érte ezt el a megadott időintervallum alatt.

Köszönöm a válaszokat, és hiszem, hogy másokat is inspiráltál erre az őrültségre, nem csak engem.