Hírhedt kerékpáros>

A szívem majd kiugrik, a pulzusom az egekben és már szól a vészharang, a tüdőm sípol, a lábam ég, folyik rólam az izzadság, alig látok rajta keresztül és az óra kompromisszum nélkül mutatja, hogy ha ezt még kibírom három percig, akkor megdöntöm a rekordom azon a részen, ahol jobb időt igyekszem elérni, mint legutóbb. És sikerült, megcsináltam! Jön az eufória, ami az erőfeszítésből és teljesítményből fakad. Pontosan az az effektus, amiért megéri az erőfeszítést és az agynak olyan szüksége van rá, mint testnek az ételre. Nem számít, hogy aszfalt vagy föld, lényeg, hogy kemény meló 😊 És a jó érzés az elvégzett „munka” után.

Valaki képes egész nap vonatot ragasztani, egész éjjel ez eget tanulmányozni, számítógépes játékokat játszani, vagy sportolni. Valaki kiegyensúlyozottan szentel időt hobbijára – egész nap ülök munkában, így este szükségem van egy kis mozgásra, vagy ha egész nap fizikailag robotol, akkor este inkább a keresztrejtvények mellett dönt. De az is lehet, hogy egy IT szakember otthon még a számítógépes játékokat nyúzza és a szerelő este a fitness terembe veszi az irányt. Mindenki más, én azonban kiegyensúlyozott típus vagyok, ezért az egész napos ülést esti mozgással ellensúlyozom a friss levegőn.

Mozgásigényem nem ismer olyan határokat, mint a sötét, hideg, szél, vagy esetleg mind egyben 😊 Valaki egy sörre vágyik este lazításképp, nekem mozgásra van szükségem. A nélkül rosszul alszom, nem érzem jól magam a bőrömben, ha véletlenül hetente egyszer-kétszer nem szellőztetem és izzadom ki magam. Előfordult már ez, főleg télen, amikor mindenhol sár és latyak van, hogy nincs kedvem ugyanazt a kört megtenni már 4. nap egymás után, de mivel tudom, mennyire szenvednék, inkább megyek. Még akkor is, ha az idényen kívül nem teljes erőbedobással teszem azt, ha másnak a bringa helyett nem a tüdőosztályon akarok ülni. De ha a hőmérséklet 0 fok fölött van, akkor a tüdőmet is megdolgoztatom…

Most, a hosszú nyári napokon még nyolckor indulva is tekerhetek egy órát az erdőben, ami tökéletes balzsam testnek és léleknek egyaránt. Nagyszerű kikapcsolódás. Sokan csodálkoznak, miért nem reggel járok, de a válaszom, hogy akkor nincs szükségem kikapcsolni. Öncélú lenne és az én esetemben energiamentes. Reggeli után egy órával kezdek beindulni, ezért részesítem előnyben az esti bringázásokat, amikor teli vagyok erővel és szükségem van a nap közben felgyülemlett felszültség feloldására. És ez a megfelelő hajtóerő.

Azok számára, akik csodálkoznak, hogy lehet sötétben kerékpározni, egy tanácsom van. Ne hagyják abba az idény után. Fokozatosan kell hozzászokni a sötétséghez. Aki világossal indult, megfelelő megvilágítás esetén észre sem veszi, hogy besötétedett. Más az, sötétben indulni, de azt is meg lehet szokni, olyannyira, hogy amikor hétvégén több esti bringázás után nappal megyek kerékpározni, már szinte furcsának tűnik 😊

A hideget megszokni még könnyebb, mint a sötétet. Az ujjak és nadrág szára csak fokozatosan meghosszabbodik, megnő a rétegek száma és az ember észre sem veszi, hogy már mínusz 10-ben teker. De mi a helyzet fordítva? Szintén nem látok nagy különbséget plusz 20 és 35 között. Elég csak több vizet vinni magunkkal.

Tehát gyerünk ki a friss levegőre, teste friss elmével jutalmazza meg még az esti órákban is, amit felhasználhat például az olvasáshoz, ami számomra egy másik hobbi, és különössel a nyugodt alvással.

Bízom benne, hogy a lehető legtöbben fogunk egymásnak integetni például január 20-án 21:49-kor 😊